Hírek: Aktualitások
A hajléktalanság megszüntetése Skóciában (2013-01-27)
2012 december végén lépett életbe Skóciában az a törvény, amely előírja, hogy minden olyan hajléktalan ember, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, állandó elhelyezésre jogosult.
2012 december végén lépett életbe Skóciában az a törvény, amely előírja, hogy minden olyan hajléktalan ember, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, állandó elhelyezésre jogosult. Az új rendelkezés a 2003-as Hajléktalanügyi törvényt módosította, amely még csak bizonyos, különösen sérülékeny csoportok esetén írta elő az önkormányzatok számára az állandó elhelyezési kötelezettséget (pl. várandós nők és gyermeket nevelő családok számára).
A legutóbbi változást Nicola Sturgeon, Skócia egészségügyi minisztere, „Európa legprogresszívebb hajléktalanügyi jogszabályának” nevezte. A jogszabály népszerűségét jelzi, hogy a skót parlament egyhangúlag, ellenszavazat nélkül fogadta el, ezáltal megteremtve annak a lehetőségét, hogy mintegy 3000 hajléktalan ember[1] bérlakáshoz jusson. A törvénymódosítás is azt a 2002-ben elfogadott célt szolgálja, mely 2012-re fel kívánta számolni a hajléktalanságot. Bár ez nem teljesen sikerült, az intézkedéseknek köszönhetően a hajléktalan emberek aránya jelentősen, átlagosan 20%-kal csökkent[2] (egyes városokban pedig több, mint 50%-kal). Ez különösen nagy eredménynek számít a gazdasági válság közepette, s úgy, hogy a hajléktalanná válás okai továbbra is ugyanazok maradtak: többségükben családon belüli konfliktus vagy a bérleti szerződés felbontása áll a háttérben, de az esetek mintegy 5%-ban[3] zaklatás vagy (nem családon belüli) bántalmazás, további 5%-ban pedig intézményből (kórházból, börtönből, állami gondozásból) távozás.
A helyi önkormányzatok a törvénnyel összhangban elkészítették saját hajléktalanstratégiáikat, melynek eszköztárában nem csak a felgyorsított lakáskiutalás szerepelt, hanem a prevenció is: a nehézségekkel küzdő háztartásokkal képzett segítők vették fel a kapcsolatot, s így sok esetben elkerülhetővé vált a kilakoltatás, a hajléktalanná válás. A mostani törvénymódosítás eltörli bizonyos sérülékeny csoportok elsőbbségét, ugyanakkor új kihívás elé állítja az önkormányzatokat: el kell dönteniük, hogy az illető önhibájából vagy önhibáján kívül vált-e hajléktalanná. Azoknak is jár támogatás, akik „önhibából” váltak hajléktalanná – nekik azonban nem kell állandó bérlakást biztosítani, elégséges lehet a tanácsadás továbbá egyéb, ideiglenes megoldások.
Az egészségügyi miniszter hozzátette: „Sorsdöntő ez a nap a hajléktalanság felszámolására indított harcunkban. … Ismerem a hajléktalansággal járó fájdalmat és traumát, hisz évek óta közelről látom azon családok és egyének szenvedését, akik attól rettegnek, hogy elveszítik a fedelet a fejük felül. … Egyértelműen helyes döntés, hogy a válság idején ilyenfajta garanciákat kínálunk polgáraink számára. Azt is üzenjük ezáltal, hogy azért vagyunk, hogy segítséget nyújtsunk, van még remény és az állam minden tőle telhetőt megtesz.”
[1] A skót jogi szabályozás tekintetében hajléktalan az, aki az önkormányzatnál hajléktalanként regisztráltatja magát – ami 2011-ben több mint 45 000 embert jelentett.
[2] A hajléktalan emberek számának csökkenését az önkormányzatoknál hajléktalanként regisztrálók arányának csökkenésével mértek.
[3] 45 000 ember 5%-a is 2250 fő!
Forrás: Diszpécserportál